×
A városok komoly biztonsági problémákkal néznek szembe, mivel az amatőr drónok technológiája egyre fejlődik, miközben áraik csökkennek. A rossz szándékú személyek már különféle problémákhoz is használják őket, például kémkedéshez, áruk illegális átszivárgtatásához határokon, sőt kritikus infrastruktúrák, mint például villamosenergia-hálózatok zavarásához. Nézzük meg, mi történik a repülőtereknél mostanában – a 2020-as évek után a legfrissebb adatok szerint a szabálytalanul repülő, úgynevezett rogue drónokról szóló jelentések száma közel 140 százalékkal nőtt. Az esetek körülbelül négytizedében olyan veszélyes anyagokat szállítottak drónokkal, amelyek bombák kézbesítésére vagy illegális áruk csempészésére használhatók tiltott területekre. Ezek a számok már nem csupán egy táblázat adatai.
A 2018-as gatwicki repülőtér leállása szemlélteti a városi sebezhetőségeket – egyetlen rosszindulatú drón 1000 járatot leállított, 75 millió dollár kárt okozva. Hasonló zavarok napjainkban hetente többször is előfordulnak sportstadionokon és kormányépületek közelében, ahol a drónok elkerülik a felismerést azzal, hogy a radarfedés alatt repülnek, vagy madarak jelenlétét utánozzák.
A szabályozóknak meg kell oldaniuk a hasznos drónalkalmazások lehetővé tételét – mint például sürgősségi szállítások és infrastruktúra-ellenőrzések – miközben megakadályozzák a visszaéléseket. Az FAA 2023-as légtér integrációs keretrendszere előírja minden 250 gramm feletti drón valós idejű követését, ami viszont terhet jelent a kisebb üzemeltetők számára, de nem akadályozza meg a rosszindulatú felhasználókat, akik 250 gramm alatti modelleket használnak.
A mai városokban a drónok észleléséhez különböző érzékelőtechnológiák kombinálására van szükség, mivel a hagyományos módszerek nem képesek megbirkózni a háttérzajjal és akadályokkal. Az RF szkennerrel észlelhetők a drónokat irányító rádiójelek, míg a radar segítségével nyomon követhetők a repülési útvonalak a zsúfolt városi területeken. A hőkamerák akkor válnak fontossá, amikor csökken a láthatóság, hiszen éjjel is képesek azonosítani a repülő eszközök meleg testét, amikor minden más sötét. Egy évvel ezelőtti tesztek azt mutatták, hogy az ilyen módon integrált rendszerek 100 próbálkozásból 92 esetben képesek észlelni olyan kisméretű drónokat, amelyek 2 kilogrammnál könnyebbek, míg a hagyományos radar körülbelül a próbák két harmadában képes csak ilyen észlelésre.
A modern AI-rendszerek napjainkban legalább hét különböző típusú érzékelő bemenetét képesek kezelni, például hangérzékelők és képeket felismerő kamerák. Amikor ezek az érzékelők együtt dolgoznak, csökkentik azokat az idegesítő hamis riasztásokat, amelyeket például madarak repülése vagy a szél által felkapott véletlenszerű szemétdarabok okozhatnak. Az 2024-es Urban Air Security jelentés szerint ezek az együttes megoldások körülbelül 83%-os arányban küszöbölik ki az ilyen típusú hibákat. Ezek mögött az AI-rendszerek mögött álló gépi tanulásnak már több mint tízezer valós drónrepülés adatait dolgozták fel. Mit jelent ez? Nos, a biztonsági rendszerek mára képesek elég gyorsan felismerni, hogy egy adott objektum a levegőben csupán egy hétköznapi szállító drón, amely a dolgát végzi, vagy valami, ami veszélyforrást jelenthet olyan helyek közelében, ahol a biztonság a legfontosabb.
A modern védelmi rendszerek képesek ellenintézkedéseket indítani kevesebb, mint egy másodperccel a fenyegetés észlelése után, ami körülbelül háromszor gyorsabb, mint amit az ember kézzel képes lenne végrehajtani. Az intézkedések skálája egyszerű dolgokkal kezdődik, például GPS-zavarás alapú fogyasztói drónok ellen, és halad tovább a kifinomultabb módszerekig, mint például a célzott rádiózavarás szakmai felhasználású eszközök ellen. Napjainkban a városi biztonsági vállalatok körülbelül 40 százaléka bevezetett automatizált rendszereket az engedély nélküli repülések megállítására érzékeny helyszínek közelében. Ugyanakkor vannak még szabályok, amelyek korlátozzák bizonyos típusú fizikai beavatkozásokat olyan területeken, ahol a hétköznapi emberek élnek és dolgoznak, ezáltal létrehozva egy olyan helyzetet, amelyben a biztonsági csapatoknak össze kell békíteniük az eredményességet és a közvetlen biztonsági kockázatokat.
A városi infrastruktúrára kiszabadult drónok által jelentett kockázat napjainkban komoly aggodalomra ad okot. Olyan létesítmények, mint erőművek, vízkezelő központok és közlekedési csomópontok szükségét érzik egy olyan kifinomult védelmi rendszernek, amely radar-technológiát, rádiófrekvenciás érzékelőket és optikai szenzorokat kombinál a csomagok ledobásának, kémkedésnek vagy levegőben történő ütközéseknek való megakadályozására. A nagy repülőterek közül sok már most használ hőkamerákat a szabályos légiirányítási megfigyeléssel együtt, hogy észlelje azokat a kis repülő szerkezeteket, amelyek éjszaka, alacsony látási viszonyok között kószálnak a kifutók környékén. A kikötőket tekintve a biztonsági csapatok többrétegű védelmi rendszerekkel erősítik meg védelmüket. Az év elején közzétett Urban Security Survey (Városi Biztonsági Felmérés) legfrissebb adatai szerint a kritikus szolgáltatásokat üzemeltető üzemeltetők majdnem hetven százaléka tapasztalt valamilyen drónalapú behatolási kísérletet az elmúlt tizennyolc hónapban. Ez pedig elég nyugtalanító, figyelembe véve, mi minden történhetne, ha valaki átjutna azokon a védelmi vonalakon.
A sok embertől hemzsgő városok különleges megközelítéseket igényelnek, amelyek érzékelik a lényeges jelenségeket, de közben nem okoznak felesleges riasztásokat. Végy példának egy mai városi adatközpontot: már elkezdték bevezetni az ugráló frekvenciájú RF szkennerberendezéseket csupán azért, hogy nyomon lehessen követni azokat a titkosított kereskedelmi drónokat, amelyek szinte mindenütt zümmögnek. A hidaknál és alagutaknál a függőleges tér lefedése a kulcsfontosságú, mivel a legtöbb fenyegetés alacsonyan közeledik, ahol a közlekedés nem engelhet meg zavarokat. Az energiagyarak pedig okosan alkalmazkodnak: olyan AI-eszközöket használnak, amelyek képesek megkülönböztetni a rendszeres szállítódrónokat a rosszindulatúaktól. A technológia meglehetősen jól működik is, a tesztelések szerint kb. 90 százalékos pontossággal, bár senki sem állítja, hogy már tökéletes lenne.
A nagyvárosi rendezvények, amelyeket tömeg látogat, napjainkban komoly veszélyeknek vannak kitéve a kontrollálatlan drónok miatt. Mindenre fény derült már — a paparazziként viselkedő drónoktól, amelyek a koncertlátogatókat lesik, egészen a közeli balesetekig, amikor mentőhelikoptereknek kellett közlekedő szerkezeteket kikerülniük a levegőben. A legtöbb helyszín mára elkezdte felállítani a korszerű észlelőberendezéseket. Rádiófrekvenciás szenzorokat és hőérzékelő kamerákat használnak egy körülbelül fél kilométeres terület figyelésére a rendezvény helyszínén. Azonban egy 2024-es biztonsági felmérés szerint a rendezvényeket szervezők közül tízből négyen még mindig nem képesek megkülönböztetni a hobbycélra használt drónokat a valódi fenyegetésektől, ha túl sok légi forgalom van a levegőben.
A városi légtérkezelés komoly akadályokba ütközik a többfedettségi illetékességek és az elavult, már nem működő régi szabályozások miatt. A déli vidékeken fekvő Miami és Ázsiában a Seol közötti városoknak nem volt más választásuk, mint saját helyi drónszabályokat bevezetni, hiszen országos szintű egységes keret hiányzik. Néhány újabb szabályozás most már valós idejű nyomonkövetési naplózást ír elő a 250 grammnál nehezebb drónok esetében, de valljuk be, senki sem ellenőrzi vagy alkalmazza ezeket következetesen. A repülőterek és a nagy közlekedési központok már elkezdtek kísérletezni mesterséges intelligenciával működő okos rendszerekkel. Ezek az eszközök képesek felismerni a szabályokat megszegő drónokat, miközben a jogosult üzleti repüléseket zavartalanul működtetik, ami elgondolkodtató, ha jobban belegondolunk.
Az emberek meggyőzése az antit-drón erőfeszítések mögött valójában a megfelelő egyensúly megtalálására szűkül le a biztonság és a magánélet tiszteletben tartása között. Az Urban Governance 2023-as felmérése szerint körülbelül kétharmaduk támogatja, hogy legyen valamilyen módja a drónok iskolák közelében történő észlelésére, bár a legtöbben vonalat húznak a széleskörű megfigyelésnél saját környezetükben. Például Amszterdamban a városi hatóságok elkezdték tesztelni az online irányítópultokat, amelyek azt mutatják, mit fogtak le, anélkül, hogy felfednék, ki vagy pontosan hol. Ez a fajta átláthatóság segít megalapozni a bizalmat a rendőrség és a hétköznapi drónfelhasználók között, miközben biztonságban tartja a kritikus infrastruktúrát a nemkívánatos behatolásoktól. A holland modell bemutatja, hogyan tud az átláthatóság valójában hidat építeni, ahelyett, hogy szakadékokat mélyítene ezekben a bonyolult technológiai kérdésekben.
A Counter-Unmanned Aerial Systems (C-UAS) piac gyorsan bővül, jelenleg körülbelül 42,8% éves összetett növekedési rátával, mivel a városok egyre nagyobb biztonsági aggályokat támasztanak. Az urbanizált területek különösen szükségelik ezeket a védelmi megoldásokat, hiszen számos fontos épület és létesítmény veszélyben van a drónok túl közel repülése miatt. Legutóbbi jelentések szerint a múlt évben majdnem hétből tíz üzemeltető tapasztalt valamilyen drón behatolást. Ennek eredményeként a kormányzati szervek és vállalkozások egyaránt komolyan kezdenek beruházni a korszerű érzékelőtechnológiákba, amelyek többféle szenzort kombinálnak egymással. Emellett különleges létesítményeket is építenek, amelyeket kifejezetten a városi környezetekben alkalmazható drónvédelemre terveztek, ahol a hagyományos módszerek már nem működnek megfelelően.
A Grand View Research szerint a városok körülbelül 3,2 milliárd dollárt fognak költeni drónellenes technológiákra 2027-ig, évente körülbelül 26,5% -os növekedéssel, mivel új fenyegetések mindig felmerülnek. Az Egyesült Államok és Kanada már most is megelőzi a többi országot, azáltal, hogy körülbelül 34% -os részesedést szerzett a világpiacból, mivel évek óta használják ezeket a rendszereket a főbb repülőtereken és nagy sporteseményeken. Ugyanakkor az mesterséges intelligencia megkönnyíti azon apró drónok észlelését, amelyeket a hagyományos radar gyakran nem képes észrevenni – ez pedig különösen nyilvánvalóvá vált múlt évben több közelségi eset után, amikor hobbycélú drónok majdnem összeütköztek utasszállító repülőgépekkel felszállás és leszállás közben.
