×
A légiközlekedési központok, erőművek és kommunikációs központok kritikus helyének körüli engedély nélküli drónrepülések száma 2020 óta közel 240%-kal nőtt. Az emberek most nagyon aggódnak olyan dolgok miatt, mint a kereskedelmi titkok ellopása és a fontos infrastruktúra károsodása. Emlékszel, mi történt 2018-ban, amikor azok a titokzatos drónok bezárták a Gatwick repülőtért? Több mint ezer járatot töröltek azon a héten, és a légitársaságok 75 millió dollárt vesztettek a káosz miatt. Manapság a modern drónok kamerákkal vagy olyan eszközökkel vannak felszerelve, amelyek felvehetik a jeleket. Szó szerint feltárhatják a biztonsági rendszerek gyengeségeit, kiiktathatják az érzékelőket, vagy akár veszélyes dolgokat dobhatnak be korlátozott területekre mindössze 15 perc alatt, miután átjutottak az alapvető védelmi rendszeren. Egyre világosabb, hogy miért küzdek olyan sok szervezet a légtérük megfelelő védelme érdekében.
Az energia infrastruktúra fenyegetése egyre rosszabb. Csak tavaly 43 dokumentált eset volt, amikor drónok repültek az amerikai atomberendezések felett. Vegyük például egy nagy alállomást a keleti parton, ahol egy kis quadcopter valahogy átjutott a biztonsági intézkedéseken és majdnem fél órán át ott maradt a kritikus transzformátorok mellett. Az ilyen hozzáférés mindenféle veszélyes lehetőséget nyit fel, akár szándékos károsodást, akár bizalmas információk ellopását. És nem csak az erőművek. A főbb közlekedési központok, köztük a kikötők is rendszeresen foglalkoznak ezzel a problémával. A havi jelentések szerint drónok segítségével illegális tárgyakat dobnak be korlátozott területekre, vagy feltérképezik a rakománykonfigurációkat, hogy a hajózási műveletek gyengeségeit megtalálják.
| Veszélyszint | Drónok | A lehetséges hatások |
|---|---|---|
| Szándékos | Figyelés, robbanóanyag-szállítás | Fizikai károk, adatlopás |
| A véletlen | Hobbi repülés, navigációs hibák | Működési zavarok |
| Koordinált | Rákos támadások, kiber-fizikai eltérítések | Rendszeres infrastruktúra-hiány |
A rosszindulatú szereplők egyre inkább kihasználják a nyílt forráskódú szoftverekkel módosított kereskedelmi drónokat, míg a véletlen támadások 68%-a nem megfelelő földrajzi kerítésből ered. Az anti-drone rendszereknek alkalmazkodniuk kell a kettős kihíváshoz: megkülönböztetniük az ellenséges szándékot az emberi hibától, miközben 24 órás operatív készenlétben maradnak.
Modern drón ellenes rendszerek több rétegű észlelőhálózatokat alkalmaznak a légtérbe való belépés másodperceken belül történő fenyegetések azonosítására. A rádiófrekvenciás (RF) szkennerek, radar-arrést és MI-alapú elemzés kombinálásával ezek a rendszerek 98%-os pontosságot érnek el az engedély nélküli UAV-k osztályozásában a 2024-es védelmi szektor referenciaértékek szerint.
A korai figyelmeztető képességek a drónok jelének háromszögre szorításán alapulnak. A többspektrumú RF elemzést használó rendszerek 3 mérföldről is felfedezhetik a kereskedelmi drónokat, így a biztonsági csapatok 45-90 másodperces válaszidejűek a légtér esetleges megsértése előtt.
A fejlett rendszerek integrálják a Doppler radarokat irányjelző antennákkal, hogy valós időben feltérképezzék a repülési pályákat. Ez a kettős érzékelő megközelítés megkülönbözteti a drónokat a módosított fenyegetésektől a hajtáserő-jelek és a kommunikációs frekvencia-csúszások elemzésével.
A valós idejű fenyegetés-viszualizációs műszerfalok a nyers érzékelőadatokat felhasználható intelligenciává alakítják, és a drónok pozícióit 3D létesítmény térképekre helyezi. A biztonsági személyzet automatikus figyelmeztetést kap, amikor drónok belépnek a tiltott zónákba, így koordinált lehallgatási protokollok 15 másodpercen belül.
Az FAA adatai szerint a drónok 90%-a nem engedélyezett balesetnek minősül, ami 5 mérföldes körzetben történik, ami a kerületre összpontosító észlelési rendszerek szükségességét hangsúlyozza.
A mai drón elleni védelem az elektronikus ellenintézkedésekre (ECM) támaszkodik, hogy megállítsák a potenciális fenyegetéseket anélkül, hogy ténylegesen lelőnének őket. Az ECM technológia azzal működik, hogy megzavarja, hogyan beszélnek a drónok a vezérlőkkel. Ezt különböző módszerekkel teszi, beleértve a rádiófrekvenciás zavarok küldését, a vezérlőjeinek irányítási jeleit, és még a GPS-t is megzavarva, hogy a drón elveszkedjen. Néhány igazán jó ECM beállítás tovább megy, és teljesen átveszi a drón belső parancsát, így vagy ott leszáll, ahol van, vagy haza repül. A Védelmi Tudományos Tanács szakértői tavaly közzétett kutatása szerint azok a helyek, amelyek ilyen intézkedéseket hajtottak végre, mintegy 80%-kal csökkentek az illegális drónok tevékenységei az érzékeny területek körül.
A nem kinetikus módszerek a biztonságot teszik elsőbbséggel a drónok kiberkinetikus eszközökkel történő letiltásával:
Ezek a technikák minimálisra csökkentik a mellékkárokat, így ideálisak a városi környezethez. A Dronelife szerint a kritikus infrastruktúra üzemeltetőinek 74%-a a nem-kinetikus rendszereket részesíti előnyben visszafordíthatóságuk és a szövetségi légtér-szabályoknak való megfelelésük miatt.
A nem halálos módszerek csökkentik a felelősség kockázatát a leomlott drónok törmelékeinek elkerülésével, amelyek a biztonsági események során bekövetkező biztosítási követelések 34%-át teszik ki. A változó jogszabályokkal is összhangban vannak: az Egyesült Államok jelenlegi törvénye csak a felhatalmazott szövetségi ügynökségeknek engedélyezi a kinetikus ellenintézkedések alkalmazását a legtöbb forgatókönyvben.
A kinetikus rendszerek, mint a hálófegyverek, a drón-megelőző rendszerek és a irányított energia fegyverek csak akkor lépnek be, ha a dolgok nagyon veszélyesek és valakit azonnal fizikailag meg kell állítani. Sok katonai létesítmény elkezdett lézereket telepíteni az ellenséges robbanóanyaggal töltött drónok ellen. A terepvizsgálatok is elég jó eredményeket mutatnak, 98%-os hatékonyságot, amit eddig láttunk. Mégis komoly aggodalmak vannak, hogy ezek a rendszerek, ha felrobbannak, milyen maradandó károkat okozhatnak. Ezért van ez a sok extra szabályozás körülötte, különösen miután a Kongresszus elfogadta a nemzeti védelmi törvényben szereplő új szabályokat tavaly.
A mai drónellenes technológia kéz a kézben működik a fő biztonsági vezérlőszobákkal, így az emberek láthatják a fenyegetéseket, amint megtörténnek, és együtt reagálnak, amikor szükség van rájuk. A rendszerek minden információt központi képernyőre küldnek, ahol a biztonsági személyzet drón figyelmeztetéseket néz a létesítmény körül zajló dolgok mellett. Egy tavalyi tanulmány szerint ez a fajta kapcsolódási megközelítés 15-30 másodpercnél rövidebb válaszidővel rendelkezik, mint a régebbi önálló rendszerek. Ez nem hangzik túl sokat, de nagy tétjein minden másodperc számít, hogy megelőzzük a problémákat, mielőtt súlyosbodnak.
A drónok elleni védelem jó eredményei azt jelentik, hogy a rendszereknek jól kell működniük a régi berendezésekkel. A modern megoldások a már meglévő CCTV kamerákhoz kapcsolódnak, így a műszereseknek ténylegesen láthatják, mi történik, amikor drónokat észleznek. A védett területek körül is riasztókat indítanak, ha ismeretlen repülőgépek belépnek a tiltott területekre. Ráadásul gyanús tevékenységet is továbbítanak a számítógépes biztonsági programoknak, amelyek jelzéseket keresnek, hogy valaki megpróbál betörni a hálózatba. Amikor a vállalatok többféle felderítési módszert használnak együtt, mint például rádiófrekvenciás érzékelőket, hagyományos radarokat és vizuális megfigyelő rendszereket, a vizsgálatok kimutatták, hogy a valódi fenyegetések azonosításában elkövetett hibák 92 százalékkal csökkennek. Ez a kombináció a legjobban olyan helyeken működik, ahol már különböző technológiák működnek egymás mellett.
Vegyük például, ami nemrégiben történt egy forgalmas európai repülőtéren, amikor egy új drónvédelmi rendszert állítottak össze. Összekapcsolták a drónellenes technológiájukat a rendszeres légiforgalmi irányítással, plusz a terminálok biztonsági rendszereivel. Amikor drónok váratlanul jelentek meg, a repülőgépek automatikusan átutasították az útvonalakat a problémás pontoktól. A statisztikák is elég lenyűgözőek. A közel két év alatt 47 alkalommal próbáltak drónok belépni a tiltott légtérbe, de egyik sem okozott problémát, mert a rendszer korán észlelte őket. A nagy repülésbiztonsági jelentés szerint 2024-ben a repülőterek, amelyek ilyen típusú rendszereket telepítenek, a biztonsági csapatok munkaterhelésének körülbelül felét látják, mivel a legtöbb fenyegetést mostantól automatikusan ellenőrizzük.
A modern védelmi rendszerek elkezdik használni a mesterséges intelligencia technológiát, hogy egyszerre elemzzék a különböző érzékelőkből származó információkat. Ez mintegy 40 százalékkal jobb, ha rossz drónokat különböztetünk meg ártalmatlan dolgoktól, mint például a madarak, amelyek repülnek, vagy azok a nagy időjárási lufik, amiket néha látunk az égen. A gépek tanulási modelljeinek több mint félmillió különböző repülési útvonalból származó adatot kellett használniuk. A korábbi szabályokon alapuló módszerekkel összehasonlítva 8-12 másodperccel hamarabb észlelik a potenciális fenyegetéseket. Ez a többletidő lehetővé teszi a gyorsabb válaszokat anélkül, hogy teljesen át kellene alakítaniuk a legtöbb létesítményben már meglévő megoldásokat.
A szervezeteknek 65%-kal kevesebb az idő, amikor az engedély nélküli drónok ellen reagálnak, ha egységes UAS-ellenes (Counter-Unmanned Aircraft Systems) protokollokat alkalmaznak. Ezek a eljárások a fenyegetés súlyosságára vonatkozó eskalációs mátrixokat határozzák meg, szinkronizálják a légtér-felügyeleti csapatok és a földi személyzet közötti kommunikációt, és meghatározzák a jelzavarzás vagy a kinetikus lehallgatás elleni fellépési szabályokat.
A modern képzési programok drónokból támadásokat, GPS-szupfőrészleteket és alacsony magasságú behatolásokat szimulálnak, kiegészített valóság modulok segítségével. A tanúsítási szabványok, mint például a C-UAS Operator Proficiency Framework, 120+ órás gyakorlati gyakorlatot igényelnek radarkövetési interfészekkel és frekvencia-elemzőkkel. A többérzékelővel történő fúziós képzéssel rendelkező csapatok 92%-kal gyorsabbak a célok besorolásában, mint az alapprogramok.
A rejtett drónok kihasználják a 5G-s lefedettség hiányosságait, és a közelmúltbeli tanulmányok szerint a országok mintegy háromnegyede nem hozott meg szilárd szabályokat arról, hogyan állítsák meg ezeket az ember nélküli repülőgépeket. Ez azt jelenti, hogy a biztonsági személyzet, aki letiltja a veszélyes drónokat, komoly jogi problémákkal néz szembe, még akkor is, ha kritikus infrastruktúrát próbálnak védeni, mint például az erőművek vagy az atomberendezések. A Szövetségi Repülési Igazgatóság úgynevezett Drone Defence Operator License-t hozott létre, ami reméli, hogy a következő évtized közepéig megoldja a dolgokat. De van egy dolog, amit manapság senki sem említ: a drónok támadásai gyorsabban történnek, mint ahogy a törvényhozók képesek. Láttunk már több olyan esetet, amikor még mindig elkészült a politika, miközben a helyszínen már történtek is incidensek.
