×
A mai drónok különböző rádiófrekvenciák között váltanak, hogy elrejtőzzenek, és tanulmányok szerint a biztonsági incidensek körülbelül háromnegyede olyan távirányított légi járművekkel kapcsolatos, amelyek repülés közben váltogatnak a 2,4 GHz és az 5,8 GHz frekvenciák között. A hagyományos védelmi rendszerek, amelyek csak egyetlen frekvenciasávra összpontosítanak, már nem hatékonyak ezekkel az intelligens eszközökkel szemben, mivel a rosszindulatú szereplők jól ismerik a spektrumban rejlő réseket, és ezt kihasználva fenntartják irányítójeleiket és élő videóadásukat. Egyre gyakoribbak a fogyasztói szintű drónok, amelyek képesek automatikusan frekvenciaváltásra, ami azt jelenti, hogy a védelmi rendszereknek gyakorlatilag minden főbb frekvenciasávot le kell fedniük. Ide tartozik például a 915 MHz-es sáv, az 1,4 GHz-es tartomány, valamint az 845 MHz-es sáv is, ha meg akarjuk akadályozni, hogy valaki repülés közben megváltoztassa az alkalmazott protokollt. A többsávos rendszerek ma már valóban az egyetlen megoldást jelentik a különféle fenyegetések kezelésére – legyen szó egy egyszerű játék-kvadrokoptert vezérelő gyerekről vagy komoly, katonai szintű, fejlett titkosítási technológiát használó berendezésről. A tény az, hogy a dróntechnológia elképesztő tempóban fejlődik, így bármely olyan rendszer, amely nem fed le teljes mértékben a frekvenciaspektrumot, nagy réseket hagy, amelyeket a tapasztalt hackerek biztosan megtalálnak és kihasználnak ellenünk.
A mai drónok több különböző rádiófrekvenciás (RF) sávban is működnek a vezérlőjelek és a videófelvételek továbbítására, ami észlelésüket meglehetősen bonyolulttá teszi. A leggyakoribbak között a 2,4 GHz-es és az 5,8 GHz-es sáv szerepel, amelyeket Wi-Fi-stílusú vezérlésre és HD videófolyamokra használnak. Ezen felül a 915 MHz-es sáv lehetővé teszi a drónok hosszabb távolságra történő repülését Észak-Amerikában. Ázsiában a működtetők gyakran az ehhez hasonló célokra szolgáló 845 MHz-es sávot használják. Végül a 1,4 GHz-es sáv főként ipari feladatokra és kormányzati projektekre van fenntartva. Mindezek a frekvenciák az úgynevezett ISM-sávok (ipari, tudományos és orvosi sávok) részét képezik, amelyekhez bárki hozzáférhet külön engedély nélkül. Ez a nyitottság problémákat okoz, mivel számos eszköz egyszerre használja ugyanazt a frekvenciatartományt. Az hatékony drónellenes védelemnek ezért egyszerre kell figyelnie mindezeket a különböző frekvenciákat. Ellenkező esetben a tapasztalt drónműködtetők egyszerűen átkapcsolnak egy másik sávra, ha az egyik blokkolásra kerül, így fenntartva irányításukat akár biztonsági incidensek vagy egyéb fenyegetések idején is.
A legújabb generációs drónok úgy tudnak kitérni a védelmi rendszerek elől, hogy úgynevezett frekvenciaugráló szélessávú technológiát alkalmaznak, amely lehetővé teszi számukra, hogy repülés közben ugrálnak különböző rádiósávok között, például 2,4 GHz-ről 915 MHz-re. Ennek a trükknek a kivédésére többsávos antifron rendszereket fejlesztettek ki, amelyek egyszerre több rádiófrekvenciát is zavarnak. Ezek a rendszerek lényegében zavaró jelekkel árasztják el a kulcsfontosságú csatornákat, köztük a 2,4 GHz-es, az 5,8 GHz-es, a 915 MHz-es sávot, valamint a 1,4 GHz-es tartományban található egyéb sávokat, sőt akár a 845 MHz-es sávot is. A következmény egyszerű: a drón számára nem marad tiszta kommunikációs csatorna, így vagy azonnal leszáll, vagy a beépített biztonsági szabályok szerint automatikusan visszatér a kiindulási helyre. A szokásos keskenysávú zavarók ebben az esetben nem elegendőek, mivel a modern drónok kommunikációs protokolljait rendkívül gyorsan váltják, néha másodperc tört része alatt.
A csak rádiófrekvenciás (RF) antidronrendszereknek komoly korlátai vannak, annak ellenére, hogy több frekvenciasávot is lefednek. Ezek a rendszerek gyakran hamis riasztást generálnak, amikor például WiFi-routerből vagy Bluetooth-eszközökből származó általános jeleket tévesen drónfenyegetésként értelmeznek – különösen rossz helyzet városi környezetben, ahol az elektronikus zaj szintje rendkívül magas. A probléma tovább súlyosbodik, ha épületek elzárják a jeleket, vagy dombok olyan halott zónákat hoznak létre, amelyeken keresztül rosszindulatú drónok észrevétlenül átjuthatnak. A legnagyobb gond az, hogy a szokásos RF-szkennerek egyszerűen nem képesek meghatározni egy objektum helyzetét, repülési magasságát, sebességét vagy a következő mozgásirányát – mindezek olyan információk, amelyekre a biztonsági személyzetnek szüksége van ahhoz, hogy eldöntse, mely fenyegetésekre kell azonnali intézkedést tennie. Amikor a biztonsági személyzet nem látja ezeket az adatokat térképen, nem tudja megfelelően előrejelezni, hová fog a drón következőként repülni, sem nem tud elég gyorsan reagálni zavaróberendezésekkel, akármilyen fejlett is azok technológiája.
Amikor a rádiófrekvenciás rendszerek hiányosságainak kiküszöböléséről van szó, a szenzorfúzió három különböző, de egymást kiegészítő technológiát egyesít. A radar megbízható helymeghatározást biztosít akár rossz időjárási körülmények között is, valamint sebességinformációt is szolgáltat. Ezen felül optikai szenzorok – például elektro-optikai vagy infravörös szenzorok – nyújtanak tényleges vizuális megerősítést és segítenek a célok azonosításában. Végül az RF-szkennerek elemzik a használt kommunikációs protokollokat. E három technológia együtt erőteljes kombinációt alkot a fenyegetések valós idejű érvényesítésére. A radar felfedezi a felettünk repülő tárgyakat, az optikai szenzorok vizuálisan ellenőrzik, hogy milyenek, míg az RF-összetevő ellenőrzi az irányítójeleket. A különböző szenzorok közötti kereszthatározás révén kiküszöböljük a hamis riasztásokat, lefedjük azokat a réseket, amelyeket egyetlen szenzor esetleg nem észlelne, és folyamatosan nyomon követjük a célokat az első észleléstől egészen addig, amíg ellenszereket kell bevetni. Ennek eredményeként egy teljeskörű védelmi rendszer jön létre, amely nemcsak a hagyományos drónokkal, hanem azokkal a bonyolult RF-rejtőzési platformokkal is hatékonyan szembenéz, amelyek elrejtik jelenlétüket.
A legújabb, többfrekvenciás antidron rendszerek most már gépi tanulási algoritmusokat is tartalmaznak, amelyek képesek rádiófrekvenciás (RF) jelek elemzésére több fontos frekvenciatartományban – például 2,4 GHz, 5,8 GHz, körülbelül 900 MHz és mások – mindössze fél másodperc alatt. Ezek a rendszerek nagyon jó pontossággal, kb. 9 esetből 10-ben helyesen képesek megkülönböztetni a tényleges drónjeleket a különféle háttérzajoktól. Ez azt jelenti, hogy lényegesen kevesebb hamis riasztás keletkezik a közeli Wi-Fi routerök, Bluetooth-eszközök vagy egyéb környezeti tényezők miatt, amelyek máskülönben riasztást indíthatnának. A hagyományos spektrumanalizátorok gyakorlatilag egyetlen üzemmódban működnek, míg ezek az MI-alapú rendszerek folyamatosan fejlődnek, és egyre jobban felismerik az újonnan megjelenő jel típusokat. Ez különösen fontos, mivel a drónok maguk is folyamatosan frissítik szoftverüket és titkosítási technikáikat. A modern rendszerek egyik kiemelkedő jellemzője az is, hogy sokkal gyorsabban reagálnak: a válaszidő kb. 40 százalékkal rövidebb, mint a régebbi, szabályalapú megközelítések esetében.
A NATO legutóbbi TALON gyakorlatai jól szemléltették, mennyire hatékonyabbá teszi a többfrekvenciás védelmi rendszereket a szenzorfúzió. Amikor öt különböző frekvenciatartományból származó rádiófrekvenciás zavaradatokat egyesítettek radaros követési és elektro-optikai ellenőrzési adatokkal, az egész rendszer akár városi környezetben is körülbelül 98,7%-os pontossággal azonosította a célpontokat, még akkor is, ha sokféle zavaró jel jelen volt. Ez a kereszthatározás lényegében megszünteti azokat a bosszantó vakfoltokat, amelyek akkor keletkeznek, ha csak egyetlen típusú érzékelőre támaszkodunk. Az üzemeltetők így most olyan fenyegetéseket is képesek felderíteni és kezelni, amelyek korábban elkerülték a szokásos rádiófrekvenciás érzékelőket. A mesterséges intelligencia komponens folyamatosan módosítja azt is, mely érzékelők kapnak elsőbbséget. Például optikai megerősítést részesít előnyben, ha erős rádiófrekvenciás zaj van jelen. Ezeknek az eredményeknek a fényében egyértelművé válik, hogy a több érzékelő együttes alkalmazása nemcsak hasznos, hanem – ha skálázható, megbízható drónelhárítási megoldásokra van szükség – ma már feltétlenül szükséges.
